A IX. kerületi Hársfa Óvoda tervezése során célunk egy olyan tér megalkotása volt, amely nem csupán kiszolgálja, hanem fejleszti is a gyermekeket – biztonságot, inspirációt és közösségi élményt nyújtva számukra. A gyermek ebben az életkorban fedezi fel a világot, próbálgatja önállóságát és társas kapcsolatait. Az építészet feladata, hogy támogassa ezt a fejlődést: biztonságos, felfedezésre hívó és közösségformáló terek létrehozásával. Az épület formavilágát a konvex–konkáv terek váltakozása, a „kirakós” formai elv és a telek középpontjában álló méltóságteljes hársfa ihlette. Az így kialakuló, „C” alakú alaprajz körülöleli a belső udvart, amely a mindennapi óvodai élet szíve. A külső és belső terek diverzitása lehetőséget ad a gyerekeknek az elvonulásra és a közösségi együttlétre is. A kuckók, kis zugok az érzelmi biztonságot, míg a tágas közösségi helyek a mozgást, együttműködést támogatják. A színek, fények és természetes anyagok harmonikus használata nyugodt, otthonos hangulatot teremt.

A gyerekek minden napi tevékenysége földszinten zajlik – a csoportszobák, játszóudvar és tornaterem egy szinten helyezkednek el, biztosítva az akadálymentes és könnyen belátható környezetet. A központi folyosó és az átlátható térszervezés egyszerre segíti a tájékozódást és a pedagógusok kontrollját, miközben a gyerekek biztonságban fedezhetik fel környezetüket. A tervezett térsorok a szülő–gyermek elválás érzékeny folyamatát is támogatják: az íves, befogadó formák és a természetes fény segítik a ráhangolódást az óvodai napra. Az otthontól, szülőtől való elválás ne egy nagy ugrás legyen, hanem egy zökkenőmentes folyamat a mindennapokban.

A szélfogó üvegfalán keresztül már láthatóvá válnak a csoportszobák előterei, valamint az udvar is. A folyosón jobbra található a két kör alaprajzú öltöző, ahonnan a gyermekmosdók és a csoportszobák nyílnak. Az épület tömegéből kiemelkednek, tetejükön fa bordás üvegtető található. A délnyugati tájolású csoportszobákból játék-, és ágytároló helyiségek nyílnak. Két-két csoportszoba mobilfal segítségével összenyitható. A csoportszobáknak van saját kijárata a kertbe, melyek nincsenek közvetlen kapcsolatban a belső játszóudvarral. A két öltöző között a folyosón falfülkéket alakítottunk ki, amelyek lehetőséget az érkezéskori elválás megsegítésére azoknak a kisgyermekeknek, akiknek ez nehézséget okoz. A központi folyosó végén található a sószoba.

A szélfogótól a folyosón elindulva balra található a tornaterem, így közel került a csoportszobákhoz. Ezután az elkülönítő, a logopédiai és a fejlesztő helyiségek találhatóak meg, a gyermekek a napi rutin során eddig használják az épületet. A dolgozói lépcsőházból lehet az emeletre feljutni, ahová az adminisztratív és nevelőtestületi funkciók kerültek. A központi folyosó végén található a konyha átvevő előtere, mely a gazdasági udvarhoz kapcsolódik. Az óvodai dolgozók az északkeleti oldali bejáratot használhatják.

Az épület két szintes, tagolt tömegét lekerekített sarkok, „kiharapások” és pasztellszínű felületek oldják. A faburkolat és a homlokzatra felfutó zöld növényzet melegséget visz az arculatba, a homlokzat „élő” jelleget kap. A nagy üvegfelületek vizuális kapcsolatot teremtenek az udvarral, a természetes fény bősége pedig támogató, inspiráló atmoszférát hoz létre.

Az óvodaépület célja, hogy érzelmileg biztonságos, felfedezésre ösztönző és közösségformáló tér legyen. Olyan hely, ahol a gyerekek szabadon fejlődhetnek, kapcsolatot teremthetnek egymással és környezetükkel – ahol a tér maga is nevel, véd és inspirál.